Soltvadkert szőlőtermesztése és borászata
ifj. Lehoczki Ferenc (20/492-82-46)

Soltvadkert az ország legnagyobb szőlőtermő vidékén, a Duna-Tisza közén, a három borvidék alkotta Duna borrégióban fekszik. E táj központi részén három településen mintegy 8 ezer ha szőlő van, csak Vadkerten közel 3000 ha, amivel egymaga az ország 22 borvidékéből 17-et megelőz (1. ábra) .

1.ábra: Magyarország borvidékeinek, valamint Soltvadkert szőlőterületeinek összehasonlítása

Soltvadkert több nemzetiségű népének múltja, jelene és sokan reméljük, hogy a jövője is szorosan összekapcsolódik a szőlőtermesztéssel, borkészítéssel, e tájnak szerves része a szőlő.

A Duna-Tisza közi homokhátság felszíne az utolsó jégkorszakot követően alakult ki. A török időkig nyugalomban lévő homok a bekövetkező erdőirtás illetve az általános szárazodással együttjáró vízszabályozás következtében megindult. A helyi lakosságnak kellett megoldania a homok megkötését, ennek egyik leghatásosabb módja a szőlőtelepítés volt. További lendületet kapott a szőlőtermesztés az 1700-as években idetelepített sváb családok érkezésével. A homok a filoxéra pusztításától is megvédte az itteni szőlőket.

A borvidék átlagos éghajlata megfelelő feltételeket biztosít a szőlő termesztése számára. A hosszú, meleg, napfényes nyár kedvez a minőségi termésnek. Az éghajlat jellemzője a magas napsütéses órák mellett sajnos a téli fagy veszélye, ami ellen védekezni kell - ez idő és költségigényes, de létfontosságú. Az éghajlat valamilyen változása várható, de azt megjósolni nagyon nehéz, valószínűsíthető az átlagos évi csapadék további csökkenése.

Magyarországon általános jelenség a szőlőterületek elaprózottsága. Az országos átlag 0,4 ha/ültetvény, ezen belül a borvidékeken ez a szám 0,61 ha/ültetvény; viszont Soltvadkerten 2,07 ha az ültetvények átlagos mérete.

A művelésmódokról szólva a Moser-művelés a legelterjedtebb (1.kép) , aránya 40 % felett van. (A fagy elleni védekezés a legtöbbször megkívánja a magas művelésmódokon a biztosító csapok illetve szálvesszők alkalmazását.) Második legelterjedtebbek a fejművelések (pl. 2., 3. kép) , a harmadik az egyesfüggöny.

Az összes fejművelés 71 %-át az Ezerjó, az Arany sárfehér és a Kadarka fejművelésű területei adják.

1. kép: Moser-művelésmódú Merlot tábla Soltvadkerten

2. kép: gyalogművelésű tőkék Soltvadkert közelében (térállás: 120 x 80 cm)

3. kép: karós támaszú, szélessoros fejművelésű ültetvény (térállás: 280 x 80 cm)

Soltvadkerten viszonylag sok szőlőfajtát termesztenek (2. ábra) , de ennek majdnem 60 %-át három fő fajta: Ezerjó, Kékfrankos és Cserszegi fűszeres teszi ki. Világfajtákból a Merlot mennyisége számottevő. A kékszőlők aránya 24%, ez nagyjából megfelel az országos átlagnak.

2. ábra: Soltvadkerten termesztett szőlőfajták

Az 1. mellékletben a fehérborszőlő-fajták soltvadkerti termőterületei láthatók az országos adatokkal összevetve. (A %-os adatok a fehérborszőlő-fajtákon belül vett arányokat jelentik.) Az Ezerjó, Cserszegi Fűszeres, Bianca és a Jubileum 75 területeinek arányai azok, amik jóval meghaladják az országos arányt - több mint 7-szeres, 4-szeres, két és félszeres valamint csaknem kétszeres százalékbeli különbséggel. A Furmint, Hárslevelű, Chardonnay, Zöld veltelini, Rajnai rizling és még sok más fajtánál fordított a helyzet.

A 2. mellékletben a kékszőlőfajták területeinek arányai láthatók hasonlóképpen összevetve. Itt a Kékfrankos és a Merlot aránya nagyobb valamivel az országosnál. Az országban az egyik legnagyobb, egybefüggő Merlot ültetvény itt van, a Kunsági Borvidék Merlot szőlőinek közel fele Soltvadkerten található. Biztonságosan csak fokozott fagy elleni védekezéssel termeszthető, de nagyon szép borokat adhat.

Soltvadkerten egy átlagos évben 250-270 ezer hl bor terem. (A rendkívüli nagy termésű 2001. évben 330 ezer hl, a nagyon hideg tél után 2002-ben 110 ezer hl, egyharmada az előző évi mennyiségnek - párosulva az előző évivel ellentétben nagyon jó minőséggel.)

Az országban a Hegyközségek területein található - jellegzetesen magyar fajta - Ezerjó szőlők területeinek mintegy 30 %-a Soltvadkerten van, e fajtát a legnagyobb területen itt termesztik. Van tehát önálló arculata a térségnek is és azon belül Soltvadkertnek is. Megfelelő szőlészeti és borászati technológiával sok itt termesztett fajtából nagyon finom, jó minőségű bor készíthető.

Ebben a térségben a magángazdálkodás - elsősorban az országban erre a térségre jellemző szakszövetkezeti rendszernek köszönhetően - viszonylag jó alapokról indult. Azonban véleményem szerint a lehetőségeink távolról sincsenek kihasználva - már évek óta. A világ nagy bortermelő és borfogyasztó országaiban is megvan a nagyon fontos szerepük a nagy felületű borvidékeknek, ennek Magyarországon is így kell lennie. Ahogyan - a Duna Borrégiót beleértve - az egész országban, a szőlészet-borászat sok tekintetben vett megbecsülését helyre kell állítani, úgy Soltvadkerttel kapcsolatban is helyre kell hogy álljon a szőlő- és bortermelés és feldolgozás, a kereskedelem valamint a fogyasztás összhangja.

2.melléklet: a vörösborszőlő-fajták soltvadkerti termőterületei az országos adatokkal összehasonlítva